... no lám, majd egy hónap telt el!

Hiszem, hogy a természet, a kuckóm, a kutyáim és Édesanyám emléke meggyógyít.
Eltelt egy hónap azóta, hogy haza cuccoltunk a Nagy Faluból. Ettől nagyon boldog voltam, s ez a boldogság azóta is tart. Ennek ellenére az elmúlt hónap egyfajta idült bénultsággal, néha fel-felrezzenő vegetálással telt.
Persze ez így, ebben a formában nem igaz, ha visszatekintek februárra. Hiszen hét- és napközben dolgoztam, nem is keveset. Legkevesebb tíz órát ültem naponta a számítógép előtt, s vagy nem szakadt ki a kezemből a telefon, vagy a fülemből a füles, hogy bírjam riogatni a gyanútlan emberiséget. Dehát ez a munkám. Ez a bajdorgatás :) egyfajta lesből támadás ... call centerből élek, meg szakértésből, továbbá mentorálásból és válságkezelésből.S ezektől néha magam kerülök válságba.
Meg mástól.
Augusztus elején felköltöztem a Nagy Faluba, két alaposan megfontolt okból.
Az egyik történelmi szükségszerűség volt: fiam családja időlegesen kettészakadt. Menyem kiment sógorékhoz dolgozni, s amíg fiam és unokám utána mehetett, addig én voltam a bébicsősz. Ez maga volt a csoda. Szilasról, dolgairól, aranyköpéseiről majd nyitok itt külön fejezetet.
A másik ok is egyfajta szükségszerűség volt: oltárian beleszerettem egy tinikori haveromba.
S mert mind sürgetőbbé vált a közös létezés, hát augusztus 9-én becsomagoltam, hogy majd 10-én fiam felfuvarozzon Cs.-hoz.
(Valahogy el ne feledjem már, hogy az elcuccolásom előtti este benn álltam a szekrényemben és sírtam. Marhára nem tudtam, miért bőgök! Hiszen maga a boldogság vár rám Budapesten. Fiam és családja Kőbányán, meg Cs. a nyóckerben. Én mégis bőgtem. Azt is tudtam, ez a bőgés valamit jelent, valamit előre jelez ... csak figyeljek.)
Figyeltem.
Cs. teljesen részeg volt, mire fiammal felcipeltük motyóimat a másodikra. Olyan részeg volt, amilyennek soha nem gondoltam volna. Kivált azért nem, mert korábbi kommunikációja arról szólt, hogy már túl van rajta, már "szociálisan" iszik ... és emlékezzem, amikor egy reggel, itt nálam, a kuckóban, jól láthatóan reszketett a keze reggelinél. Vajon miért nem figyeltem akkor?
Nosza,ott voltam. Fiam el, én maradtam ... olyan átmeneti jellege volt már az első napnak. A második nap reggele már maga volt a téboly. Mert Cs. kinyilatkoztatta, h kettőnk kapcsolatát nem akarja elpénecolni iszákosságával.Tehát nem fog inni. Jöttek tehát a megvonási tünetek.Álló nap ágyban feküdt, tocsogva önnön - nemigazán jó szagú - verejtékében. Marhára rosszul volt.
Én meg marhára nem jókedvűen borogattam langyos törölközőkkel.
Valahogy eltelt az a nap. Jött az este, a következő téboly. Nem tudom, korábban volt-e ilyen tünete, ám akkor este, fürdés után üvöltözött, ordítozott, viszolyogtatóan magas, hisztérikus hangon, hogy nem bírja ezt a viszketést. Mert viszketett az egész teste, s ordítozott, hogy utálja az öblítőket, franc ebbe a pizsamába-ágyneműbe ... mit mondjak, elsírtam magam. Miért? Nemtom. Megijedtem volna?
Aztán jött egy munkahét. Cs. elment az ő dolgozójába én meg otthon, az ő otthonában dolgoztam a fülesemmel.
Főztem ebédet, elmosogattam, felmostam - normális. Igyekeztem hasznossá tenni magam, másnak az otthonában.
Már nem emlékszem, hogy első este, vagy csupán a másodikon, de jött a szörnyű lebaszás.
Tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy én benn call centerezek a szobában, s hallom ám, h Cs. , akár egy különösen hisztérikus perpeetum mobile, egyfolytában engem szidalmaz. A szidalmazás oka az volt, hogy nem használtam a mosogatógépet! uristen
Jeges higany csorgott a gerincemen. És jeges gondolatok az elmémben: ez a szerelem?
OK, értem én, hogy a mosogatógép jó és hasznos és takarékos dolog. Csakhogy én egyetlen csészét használtam, egyetlen kanállal,valamint egyetlen tányérból étkeztem. Ezeket mind be kellett volna tennem a mosogatógépbe. (később jöttem rá a ritusra: ha valamilyen edény kellett, nem volt helyette másik, kiszedtük a mosogatógépből, és elmostuk. Egyébként uszkve hetente volt beindítva. Nyilván hülye vagyok, hogy nem érzem át a jelentőségét.)
Valahogy túlestünk ezen a szóváltáson - bár a szóváltás kifejezés decensen szólva is túlzás,mert Cs. mondta-monda-mondta a magáét, én meg döbbenten hallgattam.
Végül kitört a béke.
Másnap aztán folytatódott a feszkó. Most azért, hogy nem házvezetőnőnek mentem oda, ne főzdögéljek hát! (milyen érdekes! amikor bedobtam a törölközőt, beelegeltem és leléptem, és
rendszeresen utánam telefonált, sírdogálásának egyik oka az volt, hogy róla még soha senki nem gondoskodott így. Akkor most mi is van tulképp?)
Mivel dohányzom,s mivel Cs.nem dohányzik, kijártam cigizni a gangra. És néztem azt a féltenyérnyi eget, ami ott megadatott. Igen, a harmadik napon már honvágyam volt.
Így aztán elég hamar hazautaztunk Dunaegyházára.
A kuckómba, a kutyáimhoz.
Hogy az ebtesóim ellátását megoldjam, befogadtam a nyári konyhába egy fickót.
Nohát, Cs. halálosan utálta. Perpeetum mobile-szerű pufogásai leginkább arról szóltak, hogy ez egy trágya fickó, aki majd jól kilopja a szemem.
Ezért aztán 180 éves, vertfalú parasztházam nyílászáróit ezredmilliméter pontosan résmentesítette. A zsalugáterekre fineszes kis reteszeket szerelt, nehogy valaki feltörje a kunyhómat.
Ismerjem el, hogy köszönet ezért neki.
Aztán élvezzem. Mert egy ilyen öreg ház önálló életet él. Lélegzik és mozog. Ajtók-ablakok vetemednek. Amikor végre hazacuccoltunk, a bejárati ajtót azonnal le kellett szedni, a zsanér alá alátéteket tenni, mert nem tudtam bezárni.
Az előszoba fala merő penész. Mert valóigaz, nem jó, ha a bejárati ajtón "be lehet köpni" (Cs.).
Ám az előszobában sajnos van egy hőhíd. Arra a beköpésre alkalmas résre szükség volt, hogy a fürdőből jövő gőz távozhasson. Most nem távozhat. Most penészedik.
Persze, kinyithatnám én a bejárati ajtó kukkoló ablakát - ahol aztán azonnal behullik Rachel, a német juhászom ... mindegy. Kobolddal megbeszéltük, hogy leszaggatjuk azt a szigetelésként-tömítésként odaszegelt lécet, hadd mozogjon a levegő. Amúgy se lesz sokáig ott a bejárat ... persze ez majd egy másik történet lesz, amikor eljutunk odáig.
Amikor visszautaztunk a Nagy Faluba, marhára bezártunk mindent. Cirmost is.
Szerdán telefonált a lakóm, hogy Cirmos nagyon nyávog, micsináljon?
Csípőből tüzeltem: törje be a tornác felőli kisablakot. Cirmos-cica nem lehet ki tudja mennyi ideig bezárva élelem és víz nélkül.
És most jön a téboly: három napig nem mertem megmondani Cs.-nak,hogy a saját házamban, a saját lakóm, a saját ablakomat betörte, hogy kiengedhesse a saját macskámat.
Lett is üvöltözés, mikor végül megmondtam. Meg kellett mondanom, mert megint utaztunk Dunaegyházára. Üvöltött, hogy miért nem mondtam meg korábban? (persze, h korábban üvöltsön). Üvöltött, h hülyét csináltam belőle. Mertmivelhogy ő annyira bezárt mindent, én meg betöretem az ablakot. Üvöltött mindenért.
Aztán, már Dunaegyházán, felugorván a vécéről, üvöltött, hogy uristen, nem fertőtlenítette a vécét, és most mindenféle disznóságot fog összeszedni a lakómtól. Mertmivelhogy Cs. egy kényes úri fiú, aki ha leül vki után a vécére, hát minimum ebolát kap.
Akkor először jelentettem ki, h hagyjuk abba.
Mindjárt azután tettem eme kinyilatkoztatást, h Cs. - szokott hisztérikus hanghordozásával - közölte, ha lenne a faluban egy panzió, elmenne oda. Isten látja lelkemet, én is kívántam ezt a panziót. Aztán elrohant. Nyilván nem panziót keresni, mert később vmivel higgadtabban jött vissza valahonnan. Mondjuk a korcsomából. No, ekkortájt mondtam, hagyjuk abba.
Nem hagytuk abba. Együtt háltunk a kuckómban, másnap együtt feszkóztuk végig a napot, aztán megint vissza a Nagy Faluba. És már csak nyeldestem vissza a könnyeimet, h vajon mikor jön el az ideje, hogy végleg hazatérhetek?
Igen, ennek az oltári nagy l'amour-nak mindjárt az elején vége lett. Mármint az együttélésünk elején. Csak azért tartott még el egy darabig, mert én annyira kedves, gondoskodó, udvarias nő vagyok.
Igen, ezekből és még nagyon sok mindenből kell,hogy kigyógyítson a kuckó, a kutyák, a természet. Az otthonom és Édesanyám emléke.
Évinek hálás vagyok, amiért hónapokra rám bízta Szilast. Három gyermek felnevelése után - amikor már azt érzi az ember,nincs is rá szükség - újra lehet egy kisbabája. És tényeg igaz, a nagyszülők másként viselkednek az unokáikkal, mint a saját gyermekeikkel.Mert bár magzataimmal mindig befogadó, toleráns, türelmes és megengedő voltam, Szilas a barátom lett.
Úgy mentünk bölcsibe,h míg odaértünk, százszor elénekeltem a Kiskecelányomat ... este pedig az Egykismalacröfröfröf-fel altattam, meg a Kiskacsafürdikkel ...
És csodálatos, fullasztó érzés volt, amikor fiam rákérdezett, hogy van pontosan a Darumadárfennazégen ... nekik énekeltem, mikor kicsik voltak és Ő emlékezett rá és énekelte a kisfiának.
Ám ahogy múltak a napok, annyira vágytam jobban és jobban haza.
Este, amikor már leoltottam az olvasólámpát, egészen elalvásig a kuckómra koncentráltam.
Járkáltam a kertben, a házban, a Dunán. Futkostam a kutyákkal...
Ez lehet a "Secret" titka.
És alig vártam a River Cottage újabb és újabb részeit, hiszen azokat nézvést erősödött meg bennem: semmi közöm a fővároshoz. Én ide tartozom, Dunaegyházára.
A képzeletemben mámoros zöldségek fejlődtek a kertemben. Álomi gyümölcsök termettek a gyümölcsfáimon,s már azon sem dúltam magam, h Cs. cukor nélkül rakatta el velem a szilvát, töppedékké.
Már nem fáj annyira, h körte-dió nélkülem hullott-rothadt és a mángold nélkülem fagyott el.
A fák megmaradtak, idén megint lesz körte is, dió is és minden más gyümölcs.
A mángold pedig meghatóan növeszti friss-hars levélkéit ... először csak előbukkantak ezek a levélkék a hó alól, mostanra meg már a hó is elolvadt.
A kertben még inkább sár van, abba pedig inkább nem vetnék semmit, csak elrothatnak a magok. Ki kell várni, már nincs sok hátra a takony időből.
Viszont vettem tyúkokat. Hat tyúkot. Ketten vagyunk itthon Kobolddal, ez a hattyúk elegendő tojást ad. Letojt tyúkok, lekopaszodva ...de már pirosodik a tarajuk, már beszélgetnek velem.
Naponta egy tojást kapok hatuktól! :) tudom, lesz több is, csak szedjék magukat össze az intenzív, ketreces tartás után.
Ma koraeste nagyon jól szórakoztam. Miután megoldottam a barikádot, amivel elkerítem a helyüket, magukra hagytam őket egész napra, hadd nyugodjanak meg. Este, kutyetetéskor még rájuk néztem: meg is kaptam az esedékes egy darab tojást. És rájöttem, milyen okosak! Egy régi sötétítő függönyből amolyan sátorfélét csináltam nekik, azzal a céllal, h a sátor alatt elhelyezett tojófészkeket fogják használni. OK, használják, nem tojnak szerte-szana. Ám ma sötétedéskor tapasztaltam meg, hogy hálóhelynek is használják a "sátort". Mind a hat bebújt a függöny alá, ott melengették egymást, csendben motyogva.

Tehát gyógyulok. Érzem, ahogy lassan-lassan enged fel bénultságom.
Voltunk a kutyákkal, mind a hárommal a Dunán, még a múlt hétvégén. Igaz, az öbölben még jégpáncél volt, máshol mindenhol pedig sár. De a kutyák - s velük én is - irtó boldogok voltunk egymással. Pedig nem csekély macera volt három ebállattal futkorászni.
Intézkedtem, hogy Rachel kölykét valaki fogadja már örökbe, s most reménykedem, lesz jelentkező.
Ma pedig, bénultságom foszladozását bizonyítandó, kipucoltam az árokba vezető kifolyót, végigvonszoltam nem kevésszer a gereblyét az udvaron. Egész nagy rend lett.
A tornácon lemostam az asztalt, sárga-fehér kockás abroszt terítettem rá és visszaszerezve lakómtól a kerti széket, jóízűen bagóztam kinn a szabadban, mindjárt azután, hogy letakarítottam a tornácot is.
Csodás volt!
Nemsoká fizu, s akkor bebuszozok Dunaújvárosba vetőmagokért.
Mindenféle halálfontos magot kell szereznem: cherokee zöldbabot, lollo rosa salátát, cukkinit, brokkolit. Sóskát és zöldborsókat. Póréhagymát. Fűszernövény-magokat. Meg a klasszikus zöldségmagokat.
Aztán szólnom kell a Hegedűsnek, hozhatja a trágyát és áshatja a kertemet.
Nem teszek olyan fogadalmakat, h x kilót lefogyok,mert ha elkezdem enni a saját zöldségeimet, pottyannak le maguktól a Nagy Faluban felszedett kilóim.
Azt sem fogadom meg, h leszokom a cigiről. "Mindössze" kiszoktatom magamat és Koboldot, h kinn cigizzünk, mert marha büdös a függöny itt benn.
Arra sem esküszöm, h tornázni fogok.
Másként osztom be az időmet, h legyen időm a kutyákkal elfutni a Dunáig+vissza.
És kinyitom a szívem ... hátha erre jár a szerelem. Ha tudom ...
Még nem tudom, képes vagyok-e rá, de meg kell próbálnom.
Nem lehet minden férfi alkesz-paranoiás-tisztaságmániás és depressziós.
Na, mára ennyi. Kíváncsi vagyok, mikor fogok megint ideülni?